Az érintés az anyaméhben legkorábban kifejlődő érzékünk (6-9.hét) és az utolsó, mely halálunk előtt elhagy minket. Nem csupán testi, de lelki értelemben is az ember alapvető szükségletei közé tartozik: segítségével javulnak élettani funkcióink, de önértékelésünk is erősödik. A szeretetteljes, tiszteletteljes érintésre születésünktől fogva szükségünk van. A csecsemők és a gyerekek harmonikus érzelmi fejlődéséhez különösen fontos az anyával való szoros testi kontaktus.

 

A miami és washingtoni egyetemen végzett vizsgálat keretében koraszülött csecsemőket naponta háromszor negyed órán keresztül masszíroztak. Ennek eredményeképpen gyorsabban nőttek és súlyuk majdnem ötven százalékkal többet gyarapodott azokhoz a társaikhoz képest, akik egész nap az inkubátorban feküdtek. A masszírozott babáknél az idegrendszer is hamarabb kifejlődött. Ezek a csecsemők aktívabbak voltak a többi koraszülöttnél, és élénkebben reagáltak az arcokra vagy a csörgő hangjára. Átlagosan hat nappal előbb engedték haza őket a kórházból. Emellett azok a babák, akiket életük első hat hónapjában sokat simogattak, bőven volt részük testi kontaktusban, szellemileg egyértelműen fejlettebbek voltak azoknál a társaiknál, akiket kevesebbet simogattak. Az amerikai kutatók ezekből a kutatásokból azt a következtetést szűrték le, hogy az érintések révén bonyolult vegyi anyagok áradnak szét az agyban, amelyek közvetlenül hatnak a növekedésre és a közérzetre.

 

    Ha egy csecsemőt ezzel szemben túl keveset érintenek meg, akkor másfajta vegyi anyagok kerülnek a vérbe, amelyek lassítják a növekedést és rossz hatással vannak a közérzetre. Ugyanezt támasztja alá az a jelenség is, hogy a második világháborús árvák, akiket ugyan etettek, öltöztettek és iskoláztak, nélkülözni kényszerültek viszont a gyengéd törődést és a vigasztaló ölelést, lelkileg és testileg elsorvadtak. Sokan közülük nagyon korán meghaltak.  "Az anyával létrejövő testi kontaktus az az alap, amelynek segítségével a gyerekek megkezdik környezetük megismerését,és innen indul autonóm társas lénnyé fejlődésük is" - mondja Helmut Milz orvos és testterapeuta, a Roseneck Orvosi-Pszichoszomatikai Klinika munkatársa. A mai kutatás számára tény, hogy azok az emberek, akik gyerekként nem tapasztalták meg a testi biztonságot, felnőtt korukban inkább elutasítják az érintéseket, általában kommunikációs gondjaik vannak és kisebbségi érzésekkel küszködnek.

 

    Akivel viszont gyerekkorában megfelelően bántak, később sem utasítja el az érintést, kevésbé bizalmatlan mások motívumaival és szándékaival szemben, elégedettebb magával, és testbeszédében nyitott. 

 

 

 

Aranyosi Ervin: Érints meg

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!

Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!

Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!

Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!

Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,

öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!

Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,

Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad! 

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,

s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.

Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,

helyemet nem találom, sok még az új dolog!

Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!

könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!

Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,

mesélő érintésed álomba ringató! 

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!

Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!

Ne hidd, hogy azért bántalak, mert most komisz vagyok.

Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!

Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,

az élet viharához így alkalmazkodom.

Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,

viselj el hogyha bántalak, s maradj mindig velem! 

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!

megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!

Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.

értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.

Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!

Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.

Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,

legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el! 

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,

érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.

Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.

Ezer félelmem kerget a karjaidba még.

Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,

lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!

Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.

Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok. 

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,

s van már saját családom, kiket ölelhetek.

Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.

Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.

Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,

így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.

Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.

Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.

Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!

Érints meg, ahogy egykor érintettelek,

amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.

Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,

simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!

Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,

te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.